Manapság egyre több, minden kétséget kizáró hiteles beszámoló lát napvilágot az ufókról, ezért a hit egyre inkább racionális valósággá válik. A probléma fő okát már nem a jelenség létezése, hanem annak elfogadása okozza.
Az elmúlt években nagyon sok ilyen hiteles beszámoló került az ufószövetség birtokába. A hitelességet fokozza, ha a szemtanúk nem éjjel, álomszerű képekben élik át a történeteket, illetve olyan felelősségteljes munkakörben dolgoznak, mely eleve kizárja, hogy csupán egy jó tréfáról lehet szó. Sokszor előfordul, hogy egyazon jelenségről több szemtanú is beszámol.
Ezen szempontok alapján idézzünk fel egy pár hiteles magyarországi ufóesetet.
F. József biztonsági őr fegyverrel és iskolázott doberman kutyával látott el éjszakai őrző-védő feladatot egy siófoki vágóhídon. Teljesen váratlanul egy lassan forgó tárgy jelent meg a feje felett. Ledöbbenve próbált magyarázatot találni a látványra. Zseblámpájával az objektum irányába világított, és elmondása szerint a tárgy alja fémesen megcsillant a zseblámpa fényében. A következő pillanatban egy vakító, kúp alakú fénycsóva vágódott le
rá. Lebénulva az ijedtségtől, az idő múlását nem érzékelve, dermedten állt a fényben.
Nem tudta, mi zajlott körülötte, és meddig tartott. Amikor a fénycsóva és a felette lebegő objektum eltűnt, a biztonsági őr félelmében azonnal kihívta a rendőrséget. A bátorságáról ismert doberman kutya személyiségét meghazudtolva órákkal később is az asztal alá bújva reszketett. Az ufóesetek kapcsán nem ritka ez a hatás, ugyanis a kutyák nagyon félnek ettől a jelenségtől. De ugyancsak nem ritka a levágódó vakító fénycsóva sem, ezt bizonyítja a következő kis történet, mely ugyanazon az éjszakán a vágóhídtól néhány kilométerre zajlott, a siófoki rendőrség előtt.
B. Miklós éjszakai ügyeletben volt azon az éjszakán. A főbejáratnál dohányzott, mikor a tőle kb. 8-10 méterre lévő rendőrautóra ugyancsak rávágódott egy kúp alakú, kékes fehér színű, vakító fénycsóva. Elmondása szerint az ismeretlen fénynyaláb egy 
vörösen izzó gömbből indult ki, és a rendőrautó körül olyan vakító világosságot okozott, hogy a gombostűt meg lehetett volna találni. A dolog érdekességéhez tartozik, hogy az esemény előtt fél órával ezzel a rendőrautóval voltak helyszínelni a vágóhídon történt ufóeset miatt.
Az elmúlt években több, minden kétséget kizáró hiteles észlelés történt azonosítatlan repülő objektumok ügyében is. Ennek egyik iskolapéldája a Magyarország felett 1991. január 18-án, 23 óra 20 perckor hangtalanul tovasuhanó, megközelítően szivar alakúnak látszó repülő objektum esete. A jelenséget több százan látták, köztük olyanok is, akik hivatásuknál fogva nagyon jól ismerik a légkörünkben repkedő tárgyakat.
T. Gábor őrnagy, vadászpilóta több társával teljesített szolgálatot a kecskeméti katonai repülőtéren. Véleménye szerint az ismeretlen repülő eszköz 3-400 méter magasan, teljesen hangtalanul, hosszú lángcsóvát 
húzva haladt el a reptér felett. A repülő tárgyat semmilyen általuk ismert repülő eszközzel nem tudták beazonosítani. A tárgy mellett jobbról egy apró fénypont kísérte az ismeretlen objektumot.
Az esetre a mai napig nem született elfogadható magyarázat. Maga a tárgy nem izzott, formája jól érzékelhető volt, ezért a sokak által visszatérő műholdnak beazonosított tárgy teóriája is kizárható.
Az előbbiekben leírt látványnál sokkal egyértelműbb annak az éjszakai szolgálatot teljesítő 3 rendőrnek az elbeszélése, mely megközelítően egy futballpálya méretű azonosítatlan repülő objektumról szól. Az azonosítatlan tárgy annyira közel volt, hogy az alakja, színe, és 
az ablaknyílásnak tűnő elkülönülő részek is jól kivehetőek voltak.
A tárgy lassan haladt, hangot egyáltalán nem hallottak, és elmondásuk szerint csodálatosan szép fénycsóvákat húzott maga után. A tárgy látszólagos mérete, röppályája, sebessége eleve kizárja meteorit, visszatérő műhold, vagy bármilyen általunk gyártott repülő eszköz lehetőségét.
T. József bevallotta, hogy eddig nem hitt az ilyesfajta elbeszélésekben, de most már szilárd meggyőződése, hiszen a saját szemével közvetlen közelről látta. "Csodálatos és iszonyúan félelmetes volt", mondta. Az eset után néhány perccel a pápai katonai repülőtér felől három vadászgép érkezett, ami ugyancsak nem szokványos, illetve a csupán véletlen egybeesés nagyon meglepő volna. Sajnos ezek a történetek a mai napig sem kaptak széles nyilvánosságot. A szolgálatukat teljesítő rendőrök mindaddig szavahihetőek, míg nem kezdenek ufóélményeikről beszélni.
Az előző történetnek 3 szemtanúja volt, mégis kétségbevonják az elbeszéléseiket. Mit tegyen ezek után Sz. Zoltán, az a szerencsétlen kiskatona, aki éjjel 120 kilométeres tempóban száguldott vissza egy jól eldugott erdei laktanyába, és egy kanyarból kiérkezve csak annyit látott, hogy egy alak áll előtte. Kétségbeesetten a fékbe taposott és csikorgó kerekekkel megállt.
Kiugrott az autóból, de az autó körül nem talált semmit. Egyébként ütközési hangot sem hallott. Visszapillantott az autó mögé, és döbbenten látta, hogy az alak még mindig ugyanott áll. Rossz előérzete támadt, és
vissza akart ülni az autóba, de már nem bírt. Innentől képszakadás. Semmire sem emlékezett vissza.
Több, mint egy óra elteltével tért magához egy erdei tisztáson, néhány kilométerre attól a helyszíntől, ahol megállt. Az autója mellett feküdt a fűben, 3 ujjának a végéből ömlött a vér.
Elmondása szerint olyan lyukak voltak mindegyiken, mintha egy százas szöget vertek volna beléjük. A laktanyába érkezve azonnal megszondáztatták, és másnap alapos orvosi vizsgálatoknak vetették alá.
Minden eredménye negatív volt. Az évek múltával sem tud elszámolni az elveszett idővel, nem tudja, hogy hogyan került az erdőbe, és a félelmetes emlék nyomait a mai napig hordozza ujjain.
E néhány meghökkentő eset még csak nem is a jéghegy csúcsa, csupán ízelítő az elmúlt évek történeteiből. Ha igazak, márpedig minden okunk megvan ezt feltételezni, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az idegen civilizáció küldöttei rendszeresen itt tartózkodnak a Földön. Ha az alapkérdést letisztáztuk, akkor kezdődhet az igazi kutatás, olyan 3. illetve 4. típusú találkozások után, amelyek emberközelben zajlanak. Ezekben az esetekben a szemtanúk kommunikációról, eltérítésekről, esetlegesen különféle beavatkozásokról, műtétekről, magzatelrablásokról számolnak be. Amíg nyílt kapcsolatfelvétel nem történik meg, csak ilyen elbeszélések segítségével kaphatunk választ a legfontosabb kérdésekre.
Ezekkel az esetleírásokkal csak a figyelmet szeretném felhívni arra, hogy a hírlapi kacsából mára tudományos kutatás, katonai titok lett, és balgaság volna jelenségeket nemlétezőnek tekinteni csak azért, mert mi magunk még nem találkoztunk vele.
A láthatatlan taposók!
Az idei év eddig "szűkös termést hozott", ha az ufóeseteket nézem. Annál inkább a másik oldalra billen a mérleg, ha az egyéb, talán parajelenségek csoportjába sorolható történetekre gondolok. Év elején igazi szenzációnak számított a tompai, több száz darabra hasadt fóliasátor, vagy a közelmúltban gömbvillám által elpusztított tehenek. A friss szenzáció pedig a Kiskunhalastól mint egy 12 km-re fekvő Imre-hegy lakóit ejtette bámulatba. Na meg persze bennünket is.
Az Ufómagazinhoz érkezett bejelentés alapján, miszerint egy körülkerített gazdaságban valami, vagy valakik letaposták a kukoricát még nem hozott igazán tűzbe, de gondolván, így aratás közepén nem árt az óvatosság, a bejelentéstől számított egy órán belül helyszínelő csoportunk kamerával, sugárzásmérővel, mérőszalaggal, illetve talajminta vételi eszközökkel felszerelkezve már úton volt az eldugott kis település felé. Az első látvány a szó szoros értelmében óriásinak számított, hiszen a sűrű vetésű kukorica több 100 négyzetméteren "feküdt
" a földön. Ennek ellenére a felületes szemlélőnek először semmi más nem juthatott az eszébe, mint hogy nagy vihar volt az éjjel, esetleg a telepen tartott lovak, kacsák csavarogtak a kukoricásban, gazdájuk nagy "örömére". A dolog azonban nem ennyire egyszerű, ezért nézzük a részleteket: A kukoricásban keletkezett taposási kárt szombaton este 20 órakor fedezték fel.
P. Tibor, a telep tulajdonosa elmondta, hogy a taposás csak aznap délután keletkezhetett, hiszen délelőttönként a tábla végében levágnak egy darabot a zöld kukoricából, ugyanis azzal etetik az állatokat, és mivel a ledőlt kukorica ráfeküdt az előző vágás tetejére, az időpont egész jól behatárolható. Ha viszont ez biztos, akkor a forgószél, vihar teóriája is kizárható, hiszen a telepen akkor dolgozó személyek ezt egyértelműen cáfolták. A tábla szélén állva első lépésben ennyit lehetett megállapítani. A dolog kezdett egyre érdekesebbé válni, ezért fürkésző szemekkel a megoldást kutatva elindultunk a ledőlt kukoricán a tábla közepe felé. Ami először feltűnt, hogy a zöldtakarmánynak szánt, sűrű vetésű tengeri igen erőteljes, és átlagosan elérte a 2 métert.
Mivel a telepen kacsák és lovak voltak,
következő gondolatunk rájuk terelődött, de rövid vizsgálódás után szinte száz- százalékosan ki lehetett zárni, hogy ők a tettesek, ugyanis a kukorica dőlése a letaposott rész bejárata felé mutatott, ezért a dolog csak úgy működhetett volna, hogy a lovak vagy kacsák beröppennek a tábla közepébe és utána, mint akik jól végezték dolgukat, zárt láncot alkotva egy irányban kimasíroznak a táblából, és mindezt oly módon, hogy a tábla vége előtt kétsoros oszlopot alkotva egy aránylag szűk kijárati nyíláson elhagyják a kukoricást. A lovak esetében még ez sem elég, hiszen mivel egyetlen pata-, de még más lábnyomot se fedeztünk fel, az ő esetükben a föld felett egy pár centivel kellett volna lebegniük. De gyanítom ugyanezek a szabályok vonatkoznának az emberekre is, és mindezt világos nappal, szemtanúk nélkül.
Feltűnt, hogy a széles nyomsáv mellett vékonyabb csíkokban is fekszik a kukorica, de a dőlési iránya mindig azonos. Sőt találtunk olyan független rövid nyomsávokat, illetve megközelítően négyzet alakú ledőlt foltokat, melyeknek sem bemeneti, sem kimeneti nyílása nem volt. Ez a sűrű vetésű kukoricában rendkívül fontos információnak tűnt, hiszen ebben az esetben csak felülről érkezhetett az "erő", illetve nagyon megnehezítette volna a csalafinta, hamis nyomtaposók dolgát. Fontos lehet még az is, hogy a legvékonyabb csapás is legalább 2 méter széles volt és a kukoricát jóval nehezebb taposni mint a gabonát. A letaposott, vagy inkább eldőlt növényi részek általában közvetlenül a föld felszíne felett hajoltak el. Bebarangolva a teljes területet, csak a fejünket csóválhattuk, de megoldás nem született. 
Csupa egy irányban ledőlt kukorica, és semmi más, gondoltuk, mikor a gazda odaszólt, hogy ez még nem minden, és a tábla másik vége felé invitált bennünket. Ahogy elhaladtunk egy mezsgyeszerű gyümölcsfasor mellett, a tábla másik felében újabb és az előzőnél még nagyobb fekvő kukoricatábla terült a szemünk elé. Ez már szinte észbontó! Ennyit már viccből is fölösleges volna taposni. Márpedig ott volt a szemünk előtt.
Amikor végiggyalogolva jobban szemügyre vettük a második helyszínt, rá kellett jönnünk, hogy nagy vonalakban igen, de valójában mégsem ugyanolyan, mint az első, ugyanis mintegy 6-8 helyen, kis középpontokból kiindulva sugárirányban dőltek szét az élő növényi részek. Ilyen alakzatokból találtunk 1-től 4 méteres átmérőig. A látványt még érdekesebbé tette, hogy sem a középpontban de még a közelében sem találtunk a talajon semmi nyomot. A sugárzásmérő is átlagos értéket mutatott.
Előfordult több helyen olyan rész is, ahol egymással 90 fokot bezáróan dőlt a kukorica szára.
Mintha egy nagy fésűvel elfektettük volna, majd egy választékot húzva, mellette kilencven fokkal újra lefektettük
volna a kukoricát. A dolgozókat kifaggatva mindenki határozott nemleges választ adott arra a kérdésre, hogy a ledőlt kukoricán kívül látott-e valamit. Kivéve egy hölgyet, aki elmondta, hogy este, úgy 19 felé kisgyermekével kíváncsiságból bemerészkedett az egyik letaposott táblába.
"Gondoltam, megnézem közelebbről, hogy mi is lehet ez." A nagyobb taposásból jobbra egy vékonyabb oldalfolyosóhoz értem, és csak úgy betekintettem. Abban a pillanatban szinte kővé dermedtem, mert tőlem 
úgy 10-15 méterre a kukorica tövében ült egy kis gyerekszerű alak. Tisztán nem lehetett látni a szürkületben, de olyan furcsa kékes színe volt. Ahogy megpillantottam, már fordultam is vissza, mert nagyon megijedtem a váratlan találkozástól.
Később, mikor többedmagammal visszamentünk már nem találtunk ott semmit. A látvány annyira váratlanul ért, és olyan rövid ideig tartott, hogy csak egy pillanatkép maradt meg a fejemben. Mintha ott ülne egy kékes színű kis alak. Ennyit sikerült kideríteni a rejtélyes kukoricatábláról. Remek lehetőség volna a kínálkozó szemtanú, és a tárgyi bizonyítékok alapján ufót kiáltani, de úgy gondolom a nagy ujjongásnak még nem jött el az ideje.
Lehet, hogy az idő segít megoldani a rejtélyt.
Szenzációs fotók egy horgásztó partján
2004. május 24-én nagyon figyelemreméltó internetes bejelentést kaptam, miszerint Eger mellett egy tó partján május 23-án 21.55 és 22.01 perc között ufóészlelés történt, amelyről 6 fényképfelvétel is készült.
Mi tagadás, amilyen szűkszavú, olyan érdeklődést keltő volt a bejelentés, ezért azonnal a telefonért nyúltam. Tettem ezt annál is inkább, mert eddigi tapasztalataim alapján az éjszakai fényképfelvételek nem túl meggyőzőek, éppen ezért a történetet inkább a hiteles szemtanúknak kellett igazolni, mintsem a fotónak, na de azért jó, ha van, pláne ha mindjárt 6 felvétel is készült a feltételezett ufóról. Mindig is vágytam már egy hiteles hazai fotósorozatra, és ennek már idestova 15 éve.
Létrejött a telefonkapcsolat, melyből gyorsan kiderült, hogy nem éjszaka a hálószobában zajlottak az események, tehát az álom verzió kizárható, a helyszín egy eldugott völgykatlan, tehát lézerdiszkó sem jöhet számításba, ráadásul a látványnak több szemtanúja is volt, és mindezt megerősíti az állatok szokatlan viselkedése, és egy adó-vevő rendellenes működése is.
A körülményeket mérlegelve döntöttünk, és másnap 12 órakor lelkes kis szegedi csapatunk már az Eger melletti helyszínen, egy horgásztó partján gyönyörködhetett a festőien szép tájban. Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy a környéken már több esetben vizsgáltunk ki hiteles ufóészlelést, illetve a konkrét helyszín nagyon ideálisnak látszott akár egy "titkos leszállóhely" számára is. Ezt a megállapításunkat támasztotta alá a két szemtanú elbeszélése is. H. Tibor - aki egyébként szabadidejében sokat repül motoros és vitorlázó repülőgéppel egyaránt illetve hobbijai közé tartozik még az amatőr rádiózás és a horgászat -, azóta már többször próbálta felidézni élete talán legizgalmasabb néhány percét (találkozás az ismeretlennel), de még mindig felborzolódik a szőr a karján, ha belekezd a mondandójába.
- Fél tíz körül indultunk el Feri barátommal egy kis sétára a tó melletti töltésen. Miközben megbeszéltük az elmúlt nap problémáit, odaértünk a zsiliphez. Én telefonálni próbáltam, ő meg nekem háttal, a korlátnak támaszkodva gyönyörködött a telihold által megvilágított víztükörben.
- Csodálatos ez a látvány - vette át a szót J. Ferenc, aki egyébként fegyvermesterként dolgozik.
- Sokszor kint töltöm az éjszakát, van, hogy beülök a csónakba és a tó közepén "hallgatom a csendet": az éjszakai tó és erdő élővilágának sejtelmes hangjait. 23-án este rottweiler kutyám is velünk volt, és szokás szerint a szabadságát élvezve előre rohant az erdőbe. Alig értünk a zsiliphez, mikor a kutya - aki egyébként még a betont is szétszedi - tőle teljesen szokatlan módon, nyüszítve visszaszaladt hozzánk. Bebújt közénk és nem mozdult. Arra gondoltunk, talán egy vaddisznó megugrasztotta. Akkor még nem is tűnt fel, csak így utólag jöttünk rá, hogy így tíz óra környékén már nagyon élénk a vadvilág. Őzek, vaddisznók, denevérek rendszeresen mutatkoznak a közelünkben, de most teljes volt a csend.
Ahogy visszaszaladt a kutya, néhány perc múlva - a telefon memóriája alapján pontosan 21.55-kor - H. Tibor telefonálni próbált.
- Még bosszankodtam is, hogy nincs tíz óra, és otthon már kikapcsolták a mobilt. Megszakítottam a hívást, és még világított a kijelző a mobilomon, mikor kelet felől egy diszkosz alakú fehér fény jelent meg az égbolton és felénk közeledett. Mivel nem messze van ide a repülőtér, hirtelen arra gondoltam, hogy egy bajba jutott repülőgép érkezik és pillanatokon belül a tóban fog landolni. Előkaptam a mobilom: fotó üzemmód, kép, és ráemelve a látványra többször is elkattintottam a telefonba épített fényképezőgépet. A fényjelenség azonban nem landolt a tóban, ugyanis a tó előtti völgykatlanban kezdett el manőverezni, hol lassabban, hol meg óriási sebességgel, és tette ezt úgy, hogy közben semmilyen hangot nem lehetett hallani. 
- Én a repülőtér közelében lakom - mondja Ferenc -, a házunk felett fordulnak rá a leszállópályára a vitorlázógépek és azoknak is erős suhogó hangjuk van a légellenállás miatt, hiszen a leszálló sebesség is 100 kilométer / óra felett van. A völgykatlanban, ahol ráadásul a hegyoldal és a párás levegő még felerősíti a hangot, teljes volt a csend. Méreteinél fogva is - ami kb. 5-10 méter lehetett - már minimum a levegőben való mozgásának hangját hallani kellett volna.
- Egy dolgot kivéve - szól közbe Tibor - egyetlen nagyon rövid időtől eltekintve, a jelenség ittléte alatt a kis adóvevőm már-már fület bántó, sípoló hangot adott. Amikor a tányér alakú objektum kelet felé eltávozott, a sípolás gyengülni kezdett, majd teljesen megszűnt.
Összegezve:
a szemtanúk véleménye szerint - akik kb. 50-100 méter távolságból figyelték fényjelenséget -, az ismeretlen látványosság 4-5 percig volt látható, hol lassabban, hol gyorsabban, de állandóan mozgásban volt, teljesen hangtalanul manőverezett, és eléggé erős, egyenletes fehér fényt bocsátott ki magából. Semmilyen egyéb fényt, fénycsóvát nem lehetett látni. Nem tudták egyértelműen megállapítani, hogy csak fény, vagy tárgy, amit látnak.
A suhogó hang hiánya nem szokatlan, ha valóban ufójelenségről van szó, hiszen az ufók a légtérben való manőverezésükhöz nem a légellenállást használják, így az egyébként áramvonalas forma sokkal csendesebben mozog a levegőben, mint a nekifeszülő kormánylapátok.
A szemtanúk nagyon is meggyőző, hitelesnek tűnő elbeszélése ellenére a fotók elemzése elég érdekes felvetéseket, kérdéseket hagyott megoldatlanul. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a képeken semmilyen utólagos manipuláció nyoma nem volt megállapítható.
Az első és legfontosabb problémánk az időpontokkal adódott.
A Nokia 3200-ás telefon memóriájából kiderült, hogy az első fotót - ellentétben a szemtanú elbeszélésével - 21.55 helyett 21.42-kor készítették, majd 4 percnyi indokolatlan szünet a második fotóig.
A harmadik fotó elkészítéséig újabb 6 perc telt el, amire utólag, az eseményeket időrendi sorrendben felidézve, sem a szemtanúk, sem mi nem találtunk logikus magyarázatot.
Majd 4 percen belül újabb 3 fotó készült. Így az eltelt idő 4-5 percről minimum 15-re módosult, de ki tudja, mennyi volt valójában, hiszen a következő visszaigazolható időpont 22.39 perc volt, mikor a szemtanúk laptopra töltötték a fotókat.
 |
 |
 |
| 21 42' | 21 46' | 21 52' |
 |
 |
 |
| 21 53' | 21 54' | 21 57' |
| A fotók időrendi sorrendben | ||
Ez az időpont-pontosítás nagyon jó például arra, hogy kiejtsük a gömbvillám teóriáját, hiszen dr. Egely György véleménye szerint 15 perc csak speciális esetekben, és akkor is csak nagyon-nagyon ritkán fordulhat elő, gyakorlatilag nem is létezhet, hiszen a gömbvillámok legtöbb esetben néhány másodpercig láthatók.
Az ufóészlelések körében szintén nagyon ritka, hogy ilyen hosszú ideig közvetlen közelről megfigyelhessenek egy repülő objektumot. Természetesen számoltunk azzal is, hogy ilyen váratlan szituációban az időérzékünk is felborulhat, órák és elektromos berendezések is pontatlanná válhatnak, nem is beszélve olyan, ufós körökben jól ismert fogalomról, mint az időkiesés. A fotókat elemezve rendkívül figyelemreméltó még, hogy annak ellenére, hogy az objektum állandóan mozgásban volt, minden felvételen viszonylag élesek a kontúrok és közel azonos szögben láthatóak. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen egymás után hatszor ilyen pillanatokat elkapni.
Figyelembe véve a szemtanúk elbeszélését, a fotókat és a helyszíni vizsgálatok eredményeit, eddigi tapasztalatainkból okulva arra a következtetésre jutottunk, hogy ahhoz, hogy számunkra is megnyugtató eredmény szülessék, további információk gyűjtésére és vizsgálatokra van szükség. Egyik kollégánk a fotók elemzése közben nagyon találóan jegyezte meg: "Most vagy pezsgőt bont nekünk a "Kész átverés show", vagy egy óriási szenzáció bizonyítékát tartjuk a kezünkben".
Sós Tibor
További írások: www.ufoszovetseg.hu honlapon
Magamról | Ufó esetek | Filmriportok | 4D | Kiadványok | Elérhetőségek